4. fejezet

- Jobban vagy már? – kérdezte néhány perc után.
- Igen – bólintottam.
Elengedett, majd megfogta a kezem.
- Gyere, ki kell jutnunk még sötétedés előtt.
Elindult, én pedig szorosan mögötte követtem. 
- Az ösvénynek itt kell lennie valahol, nem kószáltunk el olyan messzire. – gondolkodott hangosan.  – Ne aggódj, mindjárt kint leszünk az erdőből – mosolygott hátra rám, de volt egy olyan érzésem, hogy ezzel magát is nyugtatni próbálja, nemcsak engem. Negyedórányi keresés után végre megtaláltuk az ösvényt és további tíz perc után kikeveredtünk az erdőből is.
- Hála az égnek! – sóhajtottam fel megkönnyebbülten.
- A legjobb lenne ha most hazamennél és lepihennél, a beszámolót majd megírjuk holnap - ajánlotta fel Hyukie.
- Rendben.  És köszönök mindent – pirultam el.
- Igazán nincs mit – köszörülte meg a torkát Hyukie. – Akkor én most lépek is. Szia.
- Szia.
Elindultam haza és közben Hyukien gondolkodtam. Bent az erdőben teljesen másképp viselkedett mint eddig. Olyan volt mint az első nap. Mintha aggódott volna értem, vagy csak beképzeltem? Vajon holnap milyen lesz? Visszatér megint a hűvös énje? Otthon gyorsan lefürödtem aztán ágyba bújtam. Anyuéknak inkább nem meséltem el a történteket, csak feleslegesen aggódnának a semmin. Másnap kíváncsian mentem suliba, de igazából nem vártam semmi változást. Az ajtón belépve az immár mindennapos szokásos látvány fogadott. Hyukie felnézett jöttömre, majd visszafordult és tovább tartotta a kis táncbemutatóját a körülötte ájuldozó lányoknak. Hae integetett, visszaintettem neki aztán becsússzantam a padomba. Az órák lassan és unalmasan teltek el, de ma végre megint edzésünk lesz. Remélem ezúttal Hyukie normálisabban fog viselkedni. Az órák után rohantam átöltözni, boldog voltam, hogy újra táncolhatok. Az edzés ma sokkal kimerítőbb volt mint múltkor és a végén az edző kijelölte azokat, akik indulnak majd a táncversenyen.
- A csoportos versenyen indulók: Hae, Hyukie, Sumi, .... ..... Egyéniben pedig egy fiút és lányt is indítunk. Hyukie, Sumi, ti fogjátok az iskolánkat képviselni.
- Igenis edző! – el sem hittem, hogy engem is kiválasztott, hiszen még csak két napja voltam a csoport tagja.
- Rendben van.  Jövőhéttől sokkal keményebbek lesznek az edzések. Kiválasztjuk a számokat, amikre táncolni fogtok és azokat fogjuk mostantól gyakorolni.  A koreográfia összeállításában szeretném, ha ti is segítenétek.
Lopva oldalra sandítottam, Hyukie még mindig morcosan ült Hae mellett, de az utolsó mondatra felcsillant a szeme.
Edzés után hazavonszoltam magam, lefürödtem és beestem az ágyba. Sajgott mindenem. Hiába, nem kellett volna olyan lustának lennem a nyáron, most már késő bánat. Másnap vártam, hogy Hyukie esetleg szól a biológia feladatunk miatt, de egész nap szinte felém se nézett. Elhatároztam, hogy órák után mindenféleképpen beszélek vele.
- Hyukie! - kaptam el, mielőtt még kiment volna a teremből.
- Igen? - fordult hátra, arca közömbös volt, semmilyen érzést nem tudtam leolvasni róla.
- Csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy mikor fejezzük be a házi feladatot? - kissé zavarban éreztem magam.
- Oh bocs, az teljesen kiment a fejemből! - mentegetőzött.
- Mit szólnál ha holnap átmennék hozzátok? - ajánlottam fel.
- Nem! - vágta rá rögtön.
- Sajnálom, én nem.... - nem értettem mi rosszat mondtam.
- Ne haragudj, én csak...csak nem mehetnénk inkább hozzátok? - kérdezte és mintha kissé elpirult volna.
- De persze, nem gond.
- Ha délután 3 körül átmegyek az jó neked?
- Persze.
- Akkor holnap. Szia.
- Szia.
Hyukie kezdett egyre rejtélyesebb lenni számomra és most még Hae sincs itt, hogy megkérdezzem.  Hazaballagtam, de igazán nem volt kedvem semmihez. Olvastam még egy kicsit, aztán zenét hallgattam. Meg kipróbáltam pár lépést, ami jól mutathatna majd a szólómban. Másnap izgatottam keltem. Reggeli után kitakarítottam a szobámat és már alig vártam, hogy délután 3 óra legyen. Ám eljött a 3 óra, de Hyukie még sehol nem volt. Biztos csak késik egy kicsit nyugtatgattam magam. De fél óra múlva még mindig nem volt sehol. Mégis hol lehet, csak szólt volna, ha nem tud jönni, morfondíroztam mikor csengettek. Ezt biztos ő lesz, futottam az ajtóhoz, de amikor kinyitottam a látványtól teljesen ledöbbentem. Hae állt az ajtóban Hyukiet támogatva. Mindketten elég megviselten néztek ki.
- Te jó ég fiúk, veletek meg mi történt? - tártam ki az ajtót, hogy be tudjanak jönni.
Hyukie Hae segítségével odabicegett az ágyhoz majd óvatosan leült, Hae pedig mellé.
- Ne haragudj, hogy csak így rád rontunk - szabadkozott Hae. - De már nem bírtam tovább és te voltál hozzánk a legközelebb.
- Ugyan semmi baj, de mégis mi történt?
- Verekedtünk. - hajtotta le kissé szégyenkezve a fejét.
- De mégis kikkel és miért?
- Tudod van itt nem messze a miénktől egy másik középiskola és néhány srác mindig beleköt Siwonékba.
- Értem, de fiúk nektek vigyáznotok kellene magatokra, ha lesérültök, hogy fogtok táncolni?
- Te csak ne aggódj miattunk, tudjuk hol a határ! - csattant fel Hyukie. - Aúúúú - kapott az oldalához, ahogy az előbbi hirtelen mozdulattól oldalába nyílalt a fájdalom.
- Ja, látom! - néztem rá mérgesen. - Inkább feküdj le!
Hae felkelt, én pedig segítettem Hyukienak elfeküdni a kanapén.
- Pihenj egy kicsit. Jót fog tenni.
- Akkor én megyek is - búcsúzott Hae.
- Várj, ha fáradt vagy nyugodtan dőlj le egy kicsit a szobámban.
- Biztos, hogy nem baj.
- Ugyan dehogy.
- Akkor lefekszem egy kicsit, szörnyen kimerültnek érzem magam.
- Renden. Ha bármi kell csak szólj.
- Köszönöm.
Hae felment az emeletre én meg hálát adtam, hogy a szüleim ma mentek el meglátogatni valami rokonokat, akik itt laktak a várostól nem messze. Hyukie felé fordultam.
- Nagyon fáj? - kérdeztem aggodalmaskodva.
- Nem vészes. Látnád, hogy néznek ki a fiúk a másik suliból - nézett elégedetten, mint aki jól végezte dolgát.
- De azért nem kéne megmutatni egy orvosnak?
- Mondom, hogy semmiség. Kialszom magam és kutya bajom se lesz. - mosolygott rám nyugtatólag.
- Rendben, ha te mondod.
Behunyta a szemét én pedig leültem mellé és csak figyeltem, ahogy lélegzik. Olyan gyönyörű volt, még azzal a kis lila folttal az arcán is. Azt hiszem szerelmes vagyok. Nem tudom mennyi idő telhetett el így, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Hyukie mocorogni kezd.
- Minden rendben van?
- Igen, csak olyan fülledt itt a levegő.
- Várj kinyitom az ablakot.
Kellemesen hűs szellő áradt be kintről. Visszaültem az ágy melletti székre.
- Jobb így?
- Igen köszönöm.
Egy nagyobb légáramlat arcomba fújta a hajam. Hyukie felült és óvatosan kisimította hajam arcomból. Egymás szemébe néztünk. Éreztem, ahogy szívem hevesebben kezd verni.
- Úgy tűnik jól elaludtam - jött le a lépcsőn ásítozva Hae.
- Semmi gond! - ugrottam fel gyorsan a székről és odasiettem hozzá.
- Valami baj van? Megzavartam talán valamit? Olyan furcsák vagytok - nézett hol egyikünkre, hol másikunkra.
- Nem dehogyis! - próbáltam nyugodt maradni, de éreztem, hogy vörösödök akár egy paradicsom.
- Akkor rendben. - vonta meg a vállát Hae. - Azt hiszem itt az ideje, hogy hazainduljunk, már eléggé visszaéltünk Sumi vendégszeretetével.
- Nem, semmi baj.
- Fel tudsz kelni? - ment oda Hae Hyukiehoz.
- Igen, már sokkal jobban vagyok. Sumi, - fordult oda hozzám - köszönöm, hogy gondoskodtál rólam. És sajnálom, hogy nem tudtuk megcsinálni a feladatot, majd holnap átjövök, persze ha ráérsz és akkor megcsinálhatnánk.
- Nem, te csak pihenj, majd én megcsinálom egyedül!
- De...
- Semmi de, most az a legfontosabb, hogy rendbe gyere!
- Köszönöm! Akkor hétfőn találkozunk a suliba!
- Rendben és vigyázzatok magatokra!
- Okés - nevettek mindketten.
Miután a két fiú elment, nekidőltem az ajtónak és hagytam, hogy lecsússzak a földre. Sürgősen szükségem van egy hidegzuhanyra.