1. fejezet

A nevem Sumi, 16 éves vagyok. Most költöztem a szüleimmel Szöulba. Ez lesz az első napom az új iskolában. Remélem hamar be tudok illeszkedni és találok majd barátokat. De ami a leginkább izgalomban tart, az az, hogy van-e a sulinak tánccsapata. Az előző iskolámban táncoltam és minden álszerénység nélkül mondhatom egész jó voltam. Remélem itt is tudom majd folytatni, tánc nélkül egyszerűen nem tudok élni.
- Sumi, gyere kész a reggeli.
- Máris megyek anya.
Felkaptam a táskám és lesiettem a földszintre. Az ebédlőasztalon már ott várt a finom reggeli. Apu már korábban elment dolgozni így kettesben reggeliztem anyuval.
- Na és izgatott vagy az új suli miatt? - érdeklődött.
- Csak egy kicsit. Leginkább az érdekel van-e tánccsapatuk.
- Biztosan.
- Én is nagyon remélem.
Gyorsan belapátoltam a reggelit, felvettem a cipőm, felkaptam a táskám és indultam is.
- Szia anyu - búcsúztam tőle.
- Szia drágám. Legyen szép napod, és csak ügyesen!
Szerencsére a suli nem volt túl messze tőlünk, így gyalog tettem meg az utat. Először az igazgatóhoz kellett bemennem, aki köszöntött és elmondott egy-két dolgot a suliról.
- Rendben hát akkor ennyi lenne. Kint a titkárnő odaadja az órarended.
- Igazgató úr!
- Igen?
- Kérdezhetnék valamit?
- Hát persze.
- Van az iskolának tánccsapata?
- Igen van.
- Ez nagyszerű.
- Ezek szerint táncolsz?
- Igen, nagyon imádom!
- Kint a titkárnő meg tudja neked mondani mikor vannak az edzések.
- Köszönöm szépen igazgató úr. Viszontlátásra. - álltam fel majd meghajoltam.
- Szia.
Kint a titkárnőtől megkaptam az órarendem.
- Most koreai nyelvtan órád lesz, a tanár az osztályfőnököd is egyben. A terem a 2.emeleten van, ahogy felérsz fordulj jobbra és a második terem lesz az.
- Köszönöm. Lenne még egy kérdésem. Az igazgató úr az mondta, ön meg tudja nekem mondani mikor vannak a táncedzések.
- Máris nézem....egy héten kétszer van, kedden és csütörtökön délután 4-kor a tornateremben.
- Köszönöm szépen.
Felmentem a terembe, mielőtt beléptem volna a terembe nagy levegőt vettem. A tanár még nem volt bent, a diákok egymással beszélgettek. Egyszer csak egy szőke hajú srácra lettem figyelmes, akit több lány és fiú vett körbe.
- Hyukie táncolj nekünk! - kérte egy barna, hosszú hajú lány.
- Igen, táncolj! - csatlakoztak hozzá a többiek is.
- Oké-oké. Akkor tartok nektek egy kis bemutatót.
Pötyögött a mobilján aztán elindult a zene. Már az első taktus után felismertem, B.A.P. - One shot. Ezt a számot én is szeretem. A srác úgy mozgott, ahogy még azelőtt soha senkit nem láttam. Minden mozdulata hibátlan volt, mintha egyé vált volna a zenével. Nem is! Ő maga volt a zene. Biztos ő is a tánccsapat tagja lehet morfondíroztam. Vajon mindenki olyan jó, mint ő? Ha igen, akkor nagyon fel kell kötnöm a nadrágom.
Ekkor bejött az osztályfőnök.
- Mindenki üljön a helyére, kezdődik az óra. Á te vagy az új lány ugye? - fordult felém, bólintottam - Mutatkozz be kérlek!
Minden szempár rám meredt, valahogy kicsit félelmetes volt.
- Sziasztok! Sumi vagyok. Most költöztünk ide a szüleimmel. Remélem jól ki fogunk jönni. Kérlek támogassatok - hajoltam meg.
- Köszönöm Sumi - mosolygott rám az osztályfönők - ott van egy hely, oda leülhetsz.
Odamentem a padomhoz, mellettem egy helyes, barna hajú srác ült.
- Szia - köszöntöm oda kissé bátortalan mosollyal.
- Szia, Lee Donghae vagyok, - mutatkozott be- de szólíts csak nyugodtan Haenak.
- Hát a Suminak nincs becézése - nevettem.
- Majd kitalálunk egyet neked, ne aggódj.
- Akkor most mindenki nyissa ki a könyvét az 58. oldalon. - hallottam a tanár hangját.
Nekem nem volt mit kinyitnom, még nem tudtam beszerezni a tankönyveim.
Hae középre csúsztatta a könyvét.
- Nézd nyugodtan az enyéméből. Óra után segítek beszerezni a szükséges taneszközöket.
- Köszönöm - néztem rá hálásan.
Az óra hamar eltelt. A szünetben felbukkant a padunk mellett  a szőke hajú srác.
- Szia Hyukie vagyok - mutatkozott be.
- Én meg Sumi.
- Örvendek.
- Úgyszintén.
- Hyukie meg én országos cimborák vagyunk. Óvodás korunk óta ismerjük egymást - magyarázta Hae.
- Az előbb láttalak táncolni, baromi jó voltál.
- Köszi! Én vagyok a suliban a legjobb. - düllesztette ki a mellét.
- Ne dicsérd nagyon, mert megint előjön belőle az egoista énje - nevetett Hae.
- Érdekel a tánc? - kérdezte Hyukie.
- Igen, én is táncos vagyok.
- Mutatsz valamit?
- Itt? Most? - néztem zavartan körbe.
- Persze. Talán probléma?
- Neem.
Végül is miért ne. Ám ekkor egy barna hajú srác futott oda hozzánk.
- Fiúk baj van! Siwon és Heechul megint verekedésbe keveredtek.
- Francba! - mérgelődött Hae.
- Gyerünk! - Hyukieval az élen a három srác kirohant a teremből.
Becsöngettek és a fiúk még mindig nem tértek vissza, már kezdtem aggódni, mikor végre felbukkantak.
- Minden rendben van? - kérdeztem Haet mikor becsusszant mellém a padba.
- Igen, ne aggódj megmutattuk nekik! - mosolygott rám elégedetten.
A többi óra hamar eltelt. Hyukie nem hozta fel a táncot én pedig nem firtattam. Úgy tűnt most a két srác jobban aggasztja őket, át is mentek beszélni velük. Óra után Hae ahogy ígérte eljött velem megvenni a könyveket. Hyukienak dolga akadt így ő nem tudott elkísérni minket. Az utca elején elváltunk. Mint kiderült szép sorban lakunk egymás mellett. A mellettünk lévő utcában Hyukie, amellett pedig Hae.
- Köszönök szépen mindent Hae. Hála neked nagyszerűen telt az első napom.
- Nagyon szívesen. Akkor holnap találkozunk - búcsúzóul kaptam tőle még egy szívdöglesztő mosolyt.
- Szia.
- Szia.
- Megjöttem - köszöntem mikor hazaértem.
- Milyen volt az első napod? - érdeklődött anyu.
- Egész jó.
- Ennek örülök. Na és van tánccsoportjuk.
- Van hát. Holnap lesz délután 4-kor az edzés.
- Ez meg mi? - bökött apu a lábam mellett lévő szatyorra.
- Ezekben vannak a könyveim - mondtam nem túl lelkesen.
- Kész vacsora, gyertek enni. - invitált minket az asztalhoz anyu.
Vacsora után felvittem a könyveimet. Összekészítettem holnapra, majd lefeküdtem aludni. Már alig vártam a másnapot. Végre újra táncolhatok.