3. fejezet

Próbáltam elhessegetni magam elől Hyukie haragtól izzó szemeit és élvezni a táncot. Ez több-kevesebb sikerrel ment is. Miután vége volt az edzésnek, rohantam az öltözőbe, hogy minél hamarabb kész legyek. Gyorsan, lezuhanyoztam, átöltöztem és siettem a fiú öltöző elé. Reménykedtem benne, hogy Hae és Hyukie még bent vannak. Pár perc álldogálás után nyílt az ajtó, de nem ők voltak. Majd megint kijött valaki. Már vagy 20 perce álltam ott és kezdtem feladni a dolgot, mikor megint nyílt az öltöző ajtaja, és most végre ők léptek ki. Mikor megláttak Hae rám mosolygott, de Hyukie merev arccal bámult rám.
- Hyukie, beszélhetnénk? - kérdeztem félénken.
- Nem hinném, hogy lenne miről beszélnünk.
- Hyukie, nem legyél ilyen utálatos, beszélj vele! - nézett rá mérgesen Hae.
- Oké-oké, - adta meg magát Hyukie - mond mit akarsz, de fogd rövidre.
- Én addig előremegyek, kint találkozunk! - suhant el Hae.
- Szóval azt szeretném megkérdezni, - kezdtem bátortalanul - hogy mi a bajod velem? Délután még úgy tűnt kedvelsz, de mióta táncoltam az edzésen, olyan hűvösen bánsz velem.
- Mert akkor még nem tudtam, hogy vetélytársak leszünk!
- Vetélytársak?
- Hallottál a táncversenyről, nem?
- Igen. És?
- Csak egy győztes lehet.
- De nekem nem fontos az a verseny, ha akarod nem indulok rajta.
- Te csak ne akarj jótékonykodni velem! -nézett rám dühödten. - Ahhoz, hogy a legjobb legyek mindenkit le kell győznöm! Téged is!
- Én nem úgy értettem - szabadkoztam. Ez rossz húzás volt Sumi, most még jobban magadra haragítottad.
- Ne haragudj, de mennem kell, Hae már régóta vár! - indult el Hyukie a kijárat felé.
- Hyukie... - szóltam utána, de ő még csak meg se torpant, csak ment tovább egyenesen.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer a tánctudásom miatt lesz problémám. Bánatosan mentem haza.
- Milyen volt az edzés? -érdeklődött anyu, amint beléptem az ajtón.
- Nagyon jó! - varázsoltam mosolyt arcomra - az edző és a többiek szerint is nagyon jól táncolok, és lesz valami verseny is, ahol szeretnék, hogy induljak.
- Ez nagyszerű Sumi.
- Igen az!
Tényleg nagyszerű, de akkor miért nem vagyok lelkes? A válasz egyszerű volt, Hyukie miatt. Gyorsan megvacsoráztam, aztán felmentem a szobámba. Elfeküdtem az ágyamon, bekapcsoltam a mobilomon a zenét és próbáltam lazítani. Ahogy megfordultam, valami megszúrta az oldalam, belenyúltam a zsebembe, és mikor kihúztam a kis maci figura volt a kezemben, amit Hyukie vett nekem. Végigsimítottam rajta és elmosolyodtam. Aztán fogtam egy kis darab zsinórt, és ráfüggesztettem a telefonomra.
Másnap reggel felemás érzésekkel közelítettem az osztályterem felé. Mikor az ajtóhoz értem mély levegőt vettem, majd beléptem. Körbenéztem, Hyukiet kerestem. A terem végén volt, szokás szerint egy csapat lány vette körül. Hae is velük volt. Elindultam a padom felé. Az egyik lány a táncedzésről, aki szintén velünk járt egy osztályba, odaintett mikor meglátott. Visszaintettem, majd leültem a helyemre.
- Szia Sumi - huppant le mellém Hae.
- Oh - rezzentem össze - megijesztettél.
- Ne haragudj! - vágott Hae bűnbánó képet.
- Semmi baj. Csak az előbb még ott voltál - böktem hátra Hyukiékra.
- Ja igen. Csak láttam, hogy megjössz és gondoltam örülnél egy kis társaságnak.
- Ez kedves tőled Hae, köszönöm.
- Ugyan már, hisz barátok vagyunk - pirult el.
Hálásan mosolyogtam Haera, hála neki már sokkal jobban éreztem magam.
- De mond csak, Hyukie nem lesz mérges, hogy velem barátkozol? Én nem akarok gondot okozni.
- Hé, igaz, hogy a legjobb barátok vagyunk, de akkor se szólhat bele abba, hogy kivel barátkozzak. És különben is sosem tudnak haragudni rám sokáig, szóval emiatt ne aggódj.
- Akkor jó.
- Figyu Sumi - váltott hirtelen komoly arckifejezésre Hae. Szerintem hülyeség, amit Hyukie csinál. Próbáltam vele beszélni, de hasztalan. Remélem hamarosan ő is belátja, hogy ez hülyeség. Nagyon makacs tud lenni, de kérlek ne haragudj rá! Nagyon fontos neki a tánc!
- Megértem. De azért remélem, hogy hamarosan megenyhül. Tudod őt is nagyon megkedveltem - pirultam el. Talán jobban is mint téged Hae, de ezt már nem mondtam ki hangosan.
- Én is remélem.
Becsöngettek és megjött a tanár. Az órák a szokásos unalommal teltek el, kivéve az utolsót, ami biológia óra volt.
- Na fiúk és lányok, a következő órára kaptok egy kis feladatot. Párokat fogok kijelölni és mindannyian kaptok egy-egy gyógynövényt. Le kell írnotok a tulajdonságait, hogy mire használjuk és be kell szereznetek néhány példányt. A közeli erdőbe mindegyikből találtok. És akkor most mondom a párokat....Hyukie, te Sumival leszel, a növényetek pedig a ginszeng.
- Tanár úr... - kezdte Hyukie.
- Ne akadékoskodj Hyukjae!- zárta rövidre a tanár a dolgot.
Óvatosan hátrapillantottam. Hyukie morcos képpel bámulta a padját. Mennyire egyszerűbb lett volna, ha Haet kapom társnak, vagy bárki mást. De azért titkon reméltem hátha a közös munka során kibékülhetünk. Óra után odamentem Hyukiehoz.
- Hyukie, mikor érnél rá, hogy megcsináljuk a közös feladatot?
- Nem tudom. Most biztosan nem! - vágta oda és már indult is kifelé a teremből.
Kezdett elegem lenni belőle. Én nem ezt érdemlem, nem csináltam neki semmi rosszat. Nem az én hibám, hogy ilyen hülye gondolkodásmódja van. Nem kell, hogy szeressen, de azért bánhatna velem normálisan is. Utána mentem és megállítottam a karjánál fogva.
- Na ide figyej Hyukie! - hangom tisztán és határozottan csengett. - Nem én akartam, hogy párba kerüljünk,  a tanár osztott be minket egymás mellé, és lehet, hogy téged nem érdekel ez az egész, de én szeretnék jó jegyet kapni erre a feladatra.
Először némi döbbenetet véltem felfedezni arcán, talán nem számított ilyen kirohanásra, aztán arcvonásai megenyhültek.
- Ne haragudj, igazad van. Ha egy óra múlva találkozunk itt a suli előtt az jó neked?
- Igen, persze.
- Akkor nemsokára. Szia.
- Szia.
Hazasiettem és átöltöztem a szabadidőruhámba. Bekaptam néhány falatot aztán elindultam vissza a sulihoz. Pár perc várakozás után Hyukie is megérkezett.
- Indulhatunk? - kérdezte.
- Igen, persze.
Útközben nem igazán beszélgettünk, az erődhöz érve viszont megkérdeztem Hyukiet.
- Te már jártál itt?
- Igen. Néhányszor.
- Miért?
- Csak kissé félelmetesnek tűnik innen kintről.
- Ne aggódj nem vészes, és azt ösvényt követve nem fogunk eltévedni.
- Rendben.
Elindultunk be az erdőbe, tényleg nem volt félelmetes, a nap is besütött a fák között. Pár méter után megpillantottunk a keresett ginszeng gyökeret.
- Nézd Sumi, ott van még egy.
- Hyukie, gyere itt is  van néhány.
- Meg itt is Sumi.
Észre se vettük, hogy egyre távolabb kerülünk az ösvénytől.
- Na azt hiszem eleget szedtünk össze. - szemlélte meg Hyukie gyűjteményünket.
- Akkor indulhatunk is haza. Hyukie merre is kell mennünk? - néztem körbe rosszat sejtve.
- Azt hiszem erre - mutatott bizonytalanul balra.
- Szóval eltévedtünk? - pánikoltam be.
- Nyugi, kitalálunk.
- Hyukie, én félek.
- Nem lesz semmi baj. - fordult felém. - Te jó ég Sumi, te sírsz!
Nem tehettem róla, de könnyek szöktek a szemembe. Nemsokára besötétedik, mi lesz ha nem találunk ki addig. Hyukie odalépett hozzám, átkarolt, és magához húzott.
- Sss, nincs semmi baj - simított végig hajamon. - Majd én vigyázok rád.
Odabújtam mellkasához, magamba szívtam bőre kellemes illatát. Most, hogy karjaiban tartott már nem féltem annyira.