4. fejezet

- Jobban vagy már? – kérdezte néhány perc után.
- Igen – bólintottam.
Elengedett, majd megfogta a kezem.
- Gyere, ki kell jutnunk még sötétedés előtt.
Elindult, én pedig szorosan mögötte követtem. 
- Az ösvénynek itt kell lennie valahol, nem kószáltunk el olyan messzire. – gondolkodott hangosan.  – Ne aggódj, mindjárt kint leszünk az erdőből – mosolygott hátra rám, de volt egy olyan érzésem, hogy ezzel magát is nyugtatni próbálja, nemcsak engem. Negyedórányi keresés után végre megtaláltuk az ösvényt és további tíz perc után kikeveredtünk az erdőből is.
- Hála az égnek! – sóhajtottam fel megkönnyebbülten.
- A legjobb lenne ha most hazamennél és lepihennél, a beszámolót majd megírjuk holnap - ajánlotta fel Hyukie.
- Rendben.  És köszönök mindent – pirultam el.
- Igazán nincs mit – köszörülte meg a torkát Hyukie. – Akkor én most lépek is. Szia.
- Szia.
Elindultam haza és közben Hyukien gondolkodtam. Bent az erdőben teljesen másképp viselkedett mint eddig. Olyan volt mint az első nap. Mintha aggódott volna értem, vagy csak beképzeltem? Vajon holnap milyen lesz? Visszatér megint a hűvös énje? Otthon gyorsan lefürödtem aztán ágyba bújtam. Anyuéknak inkább nem meséltem el a történteket, csak feleslegesen aggódnának a semmin. Másnap kíváncsian mentem suliba, de igazából nem vártam semmi változást. Az ajtón belépve az immár mindennapos szokásos látvány fogadott. Hyukie felnézett jöttömre, majd visszafordult és tovább tartotta a kis táncbemutatóját a körülötte ájuldozó lányoknak. Hae integetett, visszaintettem neki aztán becsússzantam a padomba. Az órák lassan és unalmasan teltek el, de ma végre megint edzésünk lesz. Remélem ezúttal Hyukie normálisabban fog viselkedni. Az órák után rohantam átöltözni, boldog voltam, hogy újra táncolhatok. Az edzés ma sokkal kimerítőbb volt mint múltkor és a végén az edző kijelölte azokat, akik indulnak majd a táncversenyen.
- A csoportos versenyen indulók: Hae, Hyukie, Sumi, .... ..... Egyéniben pedig egy fiút és lányt is indítunk. Hyukie, Sumi, ti fogjátok az iskolánkat képviselni.
- Igenis edző! – el sem hittem, hogy engem is kiválasztott, hiszen még csak két napja voltam a csoport tagja.
- Rendben van.  Jövőhéttől sokkal keményebbek lesznek az edzések. Kiválasztjuk a számokat, amikre táncolni fogtok és azokat fogjuk mostantól gyakorolni.  A koreográfia összeállításában szeretném, ha ti is segítenétek.
Lopva oldalra sandítottam, Hyukie még mindig morcosan ült Hae mellett, de az utolsó mondatra felcsillant a szeme.
Edzés után hazavonszoltam magam, lefürödtem és beestem az ágyba. Sajgott mindenem. Hiába, nem kellett volna olyan lustának lennem a nyáron, most már késő bánat. Másnap vártam, hogy Hyukie esetleg szól a biológia feladatunk miatt, de egész nap szinte felém se nézett. Elhatároztam, hogy órák után mindenféleképpen beszélek vele.
- Hyukie! - kaptam el, mielőtt még kiment volna a teremből.
- Igen? - fordult hátra, arca közömbös volt, semmilyen érzést nem tudtam leolvasni róla.
- Csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy mikor fejezzük be a házi feladatot? - kissé zavarban éreztem magam.
- Oh bocs, az teljesen kiment a fejemből! - mentegetőzött.
- Mit szólnál ha holnap átmennék hozzátok? - ajánlottam fel.
- Nem! - vágta rá rögtön.
- Sajnálom, én nem.... - nem értettem mi rosszat mondtam.
- Ne haragudj, én csak...csak nem mehetnénk inkább hozzátok? - kérdezte és mintha kissé elpirult volna.
- De persze, nem gond.
- Ha délután 3 körül átmegyek az jó neked?
- Persze.
- Akkor holnap. Szia.
- Szia.
Hyukie kezdett egyre rejtélyesebb lenni számomra és most még Hae sincs itt, hogy megkérdezzem.  Hazaballagtam, de igazán nem volt kedvem semmihez. Olvastam még egy kicsit, aztán zenét hallgattam. Meg kipróbáltam pár lépést, ami jól mutathatna majd a szólómban. Másnap izgatottam keltem. Reggeli után kitakarítottam a szobámat és már alig vártam, hogy délután 3 óra legyen. Ám eljött a 3 óra, de Hyukie még sehol nem volt. Biztos csak késik egy kicsit nyugtatgattam magam. De fél óra múlva még mindig nem volt sehol. Mégis hol lehet, csak szólt volna, ha nem tud jönni, morfondíroztam mikor csengettek. Ezt biztos ő lesz, futottam az ajtóhoz, de amikor kinyitottam a látványtól teljesen ledöbbentem. Hae állt az ajtóban Hyukiet támogatva. Mindketten elég megviselten néztek ki.
- Te jó ég fiúk, veletek meg mi történt? - tártam ki az ajtót, hogy be tudjanak jönni.
Hyukie Hae segítségével odabicegett az ágyhoz majd óvatosan leült, Hae pedig mellé.
- Ne haragudj, hogy csak így rád rontunk - szabadkozott Hae. - De már nem bírtam tovább és te voltál hozzánk a legközelebb.
- Ugyan semmi baj, de mégis mi történt?
- Verekedtünk. - hajtotta le kissé szégyenkezve a fejét.
- De mégis kikkel és miért?
- Tudod van itt nem messze a miénktől egy másik középiskola és néhány srác mindig beleköt Siwonékba.
- Értem, de fiúk nektek vigyáznotok kellene magatokra, ha lesérültök, hogy fogtok táncolni?
- Te csak ne aggódj miattunk, tudjuk hol a határ! - csattant fel Hyukie. - Aúúúú - kapott az oldalához, ahogy az előbbi hirtelen mozdulattól oldalába nyílalt a fájdalom.
- Ja, látom! - néztem rá mérgesen. - Inkább feküdj le!
Hae felkelt, én pedig segítettem Hyukienak elfeküdni a kanapén.
- Pihenj egy kicsit. Jót fog tenni.
- Akkor én megyek is - búcsúzott Hae.
- Várj, ha fáradt vagy nyugodtan dőlj le egy kicsit a szobámban.
- Biztos, hogy nem baj.
- Ugyan dehogy.
- Akkor lefekszem egy kicsit, szörnyen kimerültnek érzem magam.
- Renden. Ha bármi kell csak szólj.
- Köszönöm.
Hae felment az emeletre én meg hálát adtam, hogy a szüleim ma mentek el meglátogatni valami rokonokat, akik itt laktak a várostól nem messze. Hyukie felé fordultam.
- Nagyon fáj? - kérdeztem aggodalmaskodva.
- Nem vészes. Látnád, hogy néznek ki a fiúk a másik suliból - nézett elégedetten, mint aki jól végezte dolgát.
- De azért nem kéne megmutatni egy orvosnak?
- Mondom, hogy semmiség. Kialszom magam és kutya bajom se lesz. - mosolygott rám nyugtatólag.
- Rendben, ha te mondod.
Behunyta a szemét én pedig leültem mellé és csak figyeltem, ahogy lélegzik. Olyan gyönyörű volt, még azzal a kis lila folttal az arcán is. Azt hiszem szerelmes vagyok. Nem tudom mennyi idő telhetett el így, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Hyukie mocorogni kezd.
- Minden rendben van?
- Igen, csak olyan fülledt itt a levegő.
- Várj kinyitom az ablakot.
Kellemesen hűs szellő áradt be kintről. Visszaültem az ágy melletti székre.
- Jobb így?
- Igen köszönöm.
Egy nagyobb légáramlat arcomba fújta a hajam. Hyukie felült és óvatosan kisimította hajam arcomból. Egymás szemébe néztünk. Éreztem, ahogy szívem hevesebben kezd verni.
- Úgy tűnik jól elaludtam - jött le a lépcsőn ásítozva Hae.
- Semmi gond! - ugrottam fel gyorsan a székről és odasiettem hozzá.
- Valami baj van? Megzavartam talán valamit? Olyan furcsák vagytok - nézett hol egyikünkre, hol másikunkra.
- Nem dehogyis! - próbáltam nyugodt maradni, de éreztem, hogy vörösödök akár egy paradicsom.
- Akkor rendben. - vonta meg a vállát Hae. - Azt hiszem itt az ideje, hogy hazainduljunk, már eléggé visszaéltünk Sumi vendégszeretetével.
- Nem, semmi baj.
- Fel tudsz kelni? - ment oda Hae Hyukiehoz.
- Igen, már sokkal jobban vagyok. Sumi, - fordult oda hozzám - köszönöm, hogy gondoskodtál rólam. És sajnálom, hogy nem tudtuk megcsinálni a feladatot, majd holnap átjövök, persze ha ráérsz és akkor megcsinálhatnánk.
- Nem, te csak pihenj, majd én megcsinálom egyedül!
- De...
- Semmi de, most az a legfontosabb, hogy rendbe gyere!
- Köszönöm! Akkor hétfőn találkozunk a suliba!
- Rendben és vigyázzatok magatokra!
- Okés - nevettek mindketten.
Miután a két fiú elment, nekidőltem az ajtónak és hagytam, hogy lecsússzak a földre. Sürgősen szükségem van egy hidegzuhanyra.

3. fejezet

Próbáltam elhessegetni magam elől Hyukie haragtól izzó szemeit és élvezni a táncot. Ez több-kevesebb sikerrel ment is. Miután vége volt az edzésnek, rohantam az öltözőbe, hogy minél hamarabb kész legyek. Gyorsan, lezuhanyoztam, átöltöztem és siettem a fiú öltöző elé. Reménykedtem benne, hogy Hae és Hyukie még bent vannak. Pár perc álldogálás után nyílt az ajtó, de nem ők voltak. Majd megint kijött valaki. Már vagy 20 perce álltam ott és kezdtem feladni a dolgot, mikor megint nyílt az öltöző ajtaja, és most végre ők léptek ki. Mikor megláttak Hae rám mosolygott, de Hyukie merev arccal bámult rám.
- Hyukie, beszélhetnénk? - kérdeztem félénken.
- Nem hinném, hogy lenne miről beszélnünk.
- Hyukie, nem legyél ilyen utálatos, beszélj vele! - nézett rá mérgesen Hae.
- Oké-oké, - adta meg magát Hyukie - mond mit akarsz, de fogd rövidre.
- Én addig előremegyek, kint találkozunk! - suhant el Hae.
- Szóval azt szeretném megkérdezni, - kezdtem bátortalanul - hogy mi a bajod velem? Délután még úgy tűnt kedvelsz, de mióta táncoltam az edzésen, olyan hűvösen bánsz velem.
- Mert akkor még nem tudtam, hogy vetélytársak leszünk!
- Vetélytársak?
- Hallottál a táncversenyről, nem?
- Igen. És?
- Csak egy győztes lehet.
- De nekem nem fontos az a verseny, ha akarod nem indulok rajta.
- Te csak ne akarj jótékonykodni velem! -nézett rám dühödten. - Ahhoz, hogy a legjobb legyek mindenkit le kell győznöm! Téged is!
- Én nem úgy értettem - szabadkoztam. Ez rossz húzás volt Sumi, most még jobban magadra haragítottad.
- Ne haragudj, de mennem kell, Hae már régóta vár! - indult el Hyukie a kijárat felé.
- Hyukie... - szóltam utána, de ő még csak meg se torpant, csak ment tovább egyenesen.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer a tánctudásom miatt lesz problémám. Bánatosan mentem haza.
- Milyen volt az edzés? -érdeklődött anyu, amint beléptem az ajtón.
- Nagyon jó! - varázsoltam mosolyt arcomra - az edző és a többiek szerint is nagyon jól táncolok, és lesz valami verseny is, ahol szeretnék, hogy induljak.
- Ez nagyszerű Sumi.
- Igen az!
Tényleg nagyszerű, de akkor miért nem vagyok lelkes? A válasz egyszerű volt, Hyukie miatt. Gyorsan megvacsoráztam, aztán felmentem a szobámba. Elfeküdtem az ágyamon, bekapcsoltam a mobilomon a zenét és próbáltam lazítani. Ahogy megfordultam, valami megszúrta az oldalam, belenyúltam a zsebembe, és mikor kihúztam a kis maci figura volt a kezemben, amit Hyukie vett nekem. Végigsimítottam rajta és elmosolyodtam. Aztán fogtam egy kis darab zsinórt, és ráfüggesztettem a telefonomra.
Másnap reggel felemás érzésekkel közelítettem az osztályterem felé. Mikor az ajtóhoz értem mély levegőt vettem, majd beléptem. Körbenéztem, Hyukiet kerestem. A terem végén volt, szokás szerint egy csapat lány vette körül. Hae is velük volt. Elindultam a padom felé. Az egyik lány a táncedzésről, aki szintén velünk járt egy osztályba, odaintett mikor meglátott. Visszaintettem, majd leültem a helyemre.
- Szia Sumi - huppant le mellém Hae.
- Oh - rezzentem össze - megijesztettél.
- Ne haragudj! - vágott Hae bűnbánó képet.
- Semmi baj. Csak az előbb még ott voltál - böktem hátra Hyukiékra.
- Ja igen. Csak láttam, hogy megjössz és gondoltam örülnél egy kis társaságnak.
- Ez kedves tőled Hae, köszönöm.
- Ugyan már, hisz barátok vagyunk - pirult el.
Hálásan mosolyogtam Haera, hála neki már sokkal jobban éreztem magam.
- De mond csak, Hyukie nem lesz mérges, hogy velem barátkozol? Én nem akarok gondot okozni.
- Hé, igaz, hogy a legjobb barátok vagyunk, de akkor se szólhat bele abba, hogy kivel barátkozzak. És különben is sosem tudnak haragudni rám sokáig, szóval emiatt ne aggódj.
- Akkor jó.
- Figyu Sumi - váltott hirtelen komoly arckifejezésre Hae. Szerintem hülyeség, amit Hyukie csinál. Próbáltam vele beszélni, de hasztalan. Remélem hamarosan ő is belátja, hogy ez hülyeség. Nagyon makacs tud lenni, de kérlek ne haragudj rá! Nagyon fontos neki a tánc!
- Megértem. De azért remélem, hogy hamarosan megenyhül. Tudod őt is nagyon megkedveltem - pirultam el. Talán jobban is mint téged Hae, de ezt már nem mondtam ki hangosan.
- Én is remélem.
Becsöngettek és megjött a tanár. Az órák a szokásos unalommal teltek el, kivéve az utolsót, ami biológia óra volt.
- Na fiúk és lányok, a következő órára kaptok egy kis feladatot. Párokat fogok kijelölni és mindannyian kaptok egy-egy gyógynövényt. Le kell írnotok a tulajdonságait, hogy mire használjuk és be kell szereznetek néhány példányt. A közeli erdőbe mindegyikből találtok. És akkor most mondom a párokat....Hyukie, te Sumival leszel, a növényetek pedig a ginszeng.
- Tanár úr... - kezdte Hyukie.
- Ne akadékoskodj Hyukjae!- zárta rövidre a tanár a dolgot.
Óvatosan hátrapillantottam. Hyukie morcos képpel bámulta a padját. Mennyire egyszerűbb lett volna, ha Haet kapom társnak, vagy bárki mást. De azért titkon reméltem hátha a közös munka során kibékülhetünk. Óra után odamentem Hyukiehoz.
- Hyukie, mikor érnél rá, hogy megcsináljuk a közös feladatot?
- Nem tudom. Most biztosan nem! - vágta oda és már indult is kifelé a teremből.
Kezdett elegem lenni belőle. Én nem ezt érdemlem, nem csináltam neki semmi rosszat. Nem az én hibám, hogy ilyen hülye gondolkodásmódja van. Nem kell, hogy szeressen, de azért bánhatna velem normálisan is. Utána mentem és megállítottam a karjánál fogva.
- Na ide figyej Hyukie! - hangom tisztán és határozottan csengett. - Nem én akartam, hogy párba kerüljünk,  a tanár osztott be minket egymás mellé, és lehet, hogy téged nem érdekel ez az egész, de én szeretnék jó jegyet kapni erre a feladatra.
Először némi döbbenetet véltem felfedezni arcán, talán nem számított ilyen kirohanásra, aztán arcvonásai megenyhültek.
- Ne haragudj, igazad van. Ha egy óra múlva találkozunk itt a suli előtt az jó neked?
- Igen, persze.
- Akkor nemsokára. Szia.
- Szia.
Hazasiettem és átöltöztem a szabadidőruhámba. Bekaptam néhány falatot aztán elindultam vissza a sulihoz. Pár perc várakozás után Hyukie is megérkezett.
- Indulhatunk? - kérdezte.
- Igen, persze.
Útközben nem igazán beszélgettünk, az erődhöz érve viszont megkérdeztem Hyukiet.
- Te már jártál itt?
- Igen. Néhányszor.
- Miért?
- Csak kissé félelmetesnek tűnik innen kintről.
- Ne aggódj nem vészes, és azt ösvényt követve nem fogunk eltévedni.
- Rendben.
Elindultunk be az erdőbe, tényleg nem volt félelmetes, a nap is besütött a fák között. Pár méter után megpillantottunk a keresett ginszeng gyökeret.
- Nézd Sumi, ott van még egy.
- Hyukie, gyere itt is  van néhány.
- Meg itt is Sumi.
Észre se vettük, hogy egyre távolabb kerülünk az ösvénytől.
- Na azt hiszem eleget szedtünk össze. - szemlélte meg Hyukie gyűjteményünket.
- Akkor indulhatunk is haza. Hyukie merre is kell mennünk? - néztem körbe rosszat sejtve.
- Azt hiszem erre - mutatott bizonytalanul balra.
- Szóval eltévedtünk? - pánikoltam be.
- Nyugi, kitalálunk.
- Hyukie, én félek.
- Nem lesz semmi baj. - fordult felém. - Te jó ég Sumi, te sírsz!
Nem tehettem róla, de könnyek szöktek a szemembe. Nemsokára besötétedik, mi lesz ha nem találunk ki addig. Hyukie odalépett hozzám, átkarolt, és magához húzott.
- Sss, nincs semmi baj - simított végig hajamon. - Majd én vigyázok rád.
Odabújtam mellkasához, magamba szívtam bőre kellemes illatát. Most, hogy karjaiban tartott már nem féltem annyira.

2. fejezet

Másnap reggel izgatottan keltem. Bepakoltam egy pólót, rövidnadrágot és cipőt a táncra.
Mikor megérkeztem az osztályba ugyanaz a zsivaj fogadott mint előző reggel. Alighogy leültem a helyemre Hae termett mellettem.
- Szép jó reggelt! Hogy s mint?
- Remekül, bár kissé álmosan. – nyomtam el egy ásítást – És te?
- Jól, köszi. Bár jobb programot is el tudnék képzelni mint a suli. – dőlt hátra székében.
- Azt meghiszem – nevettem.
- Na nem baj, majd délután!
- Mi lesz délután?
- Hát a táncedzés.
- Te is táncolsz?
- Aham – bólintott. – És már nagyon kíváncsi vagyok rá mit tudsz.
- Félek csalódni fogsz - pirultam el.
- Nem hinném. – mosolygott rám mint, aki mindent tud.
- Reggelt! – jött oda hozzánk Hyukie.
Hála az égnek sóhajtottam fel.
- Neked is! Mi újság? – érdeklődtem gyorsan.
- Semmi különös. Várom, hogy végre vége legyen a délelőttnek – vágott unott képet.
- Suliundor, mi?
- Mondhatjuk.
Ekkor belépett a tanár végett vetve beszélgetésünknek. Órák után Hyukie felvetette, mi lenne, ha elmennénk fagyizni egyet edzés előtt.
- Meghívlak titeket! – ajánlotta fel önelégült mosollyal.
- Azt hiszem nem hallok jól. – nevetett Hae – Lee Hyukjae te most tényleg azt mondtad, hogy kifizetted mindhármunk fagyiját?
- Most mi van, mit vagy úgy oda? – morgolódott.
- Sumi te valamit tudhatsz! – kacsintott rám Hae.
- Én? Mit? Miért? – néztem rá értetlenül.
- Mert csoportos evészet-ivászatkor Hyukie valahogy mindig otthon felejti a pénztárcáját. Most meg nemhogy kifizeti a sajátját, hanem még minket is meghív. A világ 8. csodája. – nevetett Hae.
- Kapd be! Akkor nem is fagyizunk.
- Oh – szomorodtam el.
- Mármint téged meghívlak Sumi – fordult felém zavartan – csak ezt a hülyét itt nem.
- Tudod ki a hülye! Te vén zsugori!
- Kikérem magamnak! Én még igenis szép és fiatal vagyok! – húzta ki magát és szegte fel az állát Hyukie.
Ahogy megláttam így pózolva, kitört belőlem a nevetés. De ahogy jobben megnéztem el kellett ismernem milyen jól néz ki, izmos, karcsú termetével és azokkal a gyönyörű mogyoróbarna szemeivel.
- Akkor most elindulunk végre te görög félisten? Mindjárt kezdődik a próba – nézett rá kérdően Hae.
- Mondtam már, te nem vagy a meghívottak listáján.
- Á szóval ez egy randi lesz.
- Mi? Dehogyis! Nem arról van szó. – vörösödött el a füle tövéig Hyukie.
Hae várakozástelin nézett rá.
- Oké, gyere! – sóhajtott fel Hyukie.
- Igen. – öklözött Hae a levegőbe. – Sumi van itt a sarkon egy nagyon jó kis fagyizó, imádni fogod.
Elindultunk a srácokkal. Hyukie nagylelkűen mindenkit maga elég engedett és nem szabott határt a megvehető gombócok számának. Hae kihasználva ezt a páratlan, valószínűleg soha vissza nem térő lehetőséget, rögtön egy 5 gombócos adagot kért. Hyukie forgatta kissé a szemeit, de nem szólt semmit. Engem meg mulatott ez az egész. Lehetett látni rajtuk, hogy ezer éves barátok és ezeket az apró civódásokat egyikük se veszi komolyan. Miközben fagyinkat nyalva mentünk vissza a sulihoz, megpillantottam az egyik ajándékbolt kirakatában egy apró, maci formájú figurát. Talán, ha 10 cm magas lehetett, de nagyon szépen ki volt dolgozva és nagyon édes volt a mosolya.
- Tetszik? – kérdezte Hyukie.
- Igen. – bólintottam.
- Szeretnéd?
Csodálkozva néztem rám.
- Akkor megveszem neked – nevetett, majd eltűnt a boltban, hogy aztán néhány perccel később kezében a figurával jelenjen meg újra.
- Tessék! – nyújtotta át. Ahogy elvettem tőle a figurát és ujjaink egymáshoz értek, apró áramütés futott végig egész testemen.
- Köszönöm – mormoltam zavartan.
- Khm igazán nincs mit. – köszörülte meg a torkát, láthatóan ő is zavarban volt.
Hae diplomatikusan úgy tett, mintha az egészből nem vett volna észre semmit, vagy az is lehet, hogy csak túlságosan el volt foglalva, hogy megbirkózzon az öt gombócával. Visszamentünk a suliba, az öltözök előtt elváltunk és elmentünk átöltözni. A tornateremben rajtunk kívül 3 fiú és 4 lány volt.
- Szia! Mi még nem találkoztunk, Eun Mi vagyok. – mutatkozott be kedvesen az edző.
- Jó napot! Sumi vagyok.
- Örülök, hogy ezentúl te is részt veszel az edzéseinken. Megmutatnád nekünk, hogy táncolsz?
- Iigen. Persze.
Kissé ideges voltam, Hyukie alapján elég magas lehet a mérce, remélem megfelelek. Bár tény, hogy ő a legjobb szóval nem biztos, hogy mindenki ilyen magas szinten van.
- Válasz nyugodtan saját számot – biztatott az edző.
- Rendben.
Elővettem a mobilom és keresgélni kezdtem, oké legyen MBLAQ 100% az egyik kedvenc számom. Elindítottam a zenét, majd mozogni kezdtem a zene ritmusára. Igyekeztem nem arra gondolni, hogy ez most olyan mint egy felvételi, most dől el jó vagyok-e ide, hanem csak a zenére koncentráltam. Mikor végett ért a szám félelemteli várakozással néztem az edzőre és a többiekre. Aztán hirtelen kitört a hangzavar.
- Ez állati jó volt!
- Nagyon jól táncolsz!
- Nem semmi mozgásod van!
- Nem hittem volna, hogy ennyire jó vagy! – füttyentett elismerően Hae.
- Akár egy profi!
- Köszönöm! – pirultam el a sok dicséret hallatán.
- Azt hiszem szólóban is indítunk majd. – vágott elégedett képet az edző.
- Szólóban? Indítani? – csodálkoztam.
- Az országos táncversenyen. Minden évben indulunk rajta. – magyarázta az egyik lány.
- Ja, értem.
Örültem annak, hogy megfeleltem és, hogy mindenki ilyen lelkesen fogadott.
De ekkor szembetaláltam magam egy arccal, ami egyáltalán nem mosolygott, egy szempárral, amiből csak úgy sütött a gyűlölet. Vajon mit tettem, amiért Hyukie hirtelen így megutált.

1. fejezet

A nevem Sumi, 16 éves vagyok. Most költöztem a szüleimmel Szöulba. Ez lesz az első napom az új iskolában. Remélem hamar be tudok illeszkedni és találok majd barátokat. De ami a leginkább izgalomban tart, az az, hogy van-e a sulinak tánccsapata. Az előző iskolámban táncoltam és minden álszerénység nélkül mondhatom egész jó voltam. Remélem itt is tudom majd folytatni, tánc nélkül egyszerűen nem tudok élni.
- Sumi, gyere kész a reggeli.
- Máris megyek anya.
Felkaptam a táskám és lesiettem a földszintre. Az ebédlőasztalon már ott várt a finom reggeli. Apu már korábban elment dolgozni így kettesben reggeliztem anyuval.
- Na és izgatott vagy az új suli miatt? - érdeklődött.
- Csak egy kicsit. Leginkább az érdekel van-e tánccsapatuk.
- Biztosan.
- Én is nagyon remélem.
Gyorsan belapátoltam a reggelit, felvettem a cipőm, felkaptam a táskám és indultam is.
- Szia anyu - búcsúztam tőle.
- Szia drágám. Legyen szép napod, és csak ügyesen!
Szerencsére a suli nem volt túl messze tőlünk, így gyalog tettem meg az utat. Először az igazgatóhoz kellett bemennem, aki köszöntött és elmondott egy-két dolgot a suliról.
- Rendben hát akkor ennyi lenne. Kint a titkárnő odaadja az órarended.
- Igazgató úr!
- Igen?
- Kérdezhetnék valamit?
- Hát persze.
- Van az iskolának tánccsapata?
- Igen van.
- Ez nagyszerű.
- Ezek szerint táncolsz?
- Igen, nagyon imádom!
- Kint a titkárnő meg tudja neked mondani mikor vannak az edzések.
- Köszönöm szépen igazgató úr. Viszontlátásra. - álltam fel majd meghajoltam.
- Szia.
Kint a titkárnőtől megkaptam az órarendem.
- Most koreai nyelvtan órád lesz, a tanár az osztályfőnököd is egyben. A terem a 2.emeleten van, ahogy felérsz fordulj jobbra és a második terem lesz az.
- Köszönöm. Lenne még egy kérdésem. Az igazgató úr az mondta, ön meg tudja nekem mondani mikor vannak a táncedzések.
- Máris nézem....egy héten kétszer van, kedden és csütörtökön délután 4-kor a tornateremben.
- Köszönöm szépen.
Felmentem a terembe, mielőtt beléptem volna a terembe nagy levegőt vettem. A tanár még nem volt bent, a diákok egymással beszélgettek. Egyszer csak egy szőke hajú srácra lettem figyelmes, akit több lány és fiú vett körbe.
- Hyukie táncolj nekünk! - kérte egy barna, hosszú hajú lány.
- Igen, táncolj! - csatlakoztak hozzá a többiek is.
- Oké-oké. Akkor tartok nektek egy kis bemutatót.
Pötyögött a mobilján aztán elindult a zene. Már az első taktus után felismertem, B.A.P. - One shot. Ezt a számot én is szeretem. A srác úgy mozgott, ahogy még azelőtt soha senkit nem láttam. Minden mozdulata hibátlan volt, mintha egyé vált volna a zenével. Nem is! Ő maga volt a zene. Biztos ő is a tánccsapat tagja lehet morfondíroztam. Vajon mindenki olyan jó, mint ő? Ha igen, akkor nagyon fel kell kötnöm a nadrágom.
Ekkor bejött az osztályfőnök.
- Mindenki üljön a helyére, kezdődik az óra. Á te vagy az új lány ugye? - fordult felém, bólintottam - Mutatkozz be kérlek!
Minden szempár rám meredt, valahogy kicsit félelmetes volt.
- Sziasztok! Sumi vagyok. Most költöztünk ide a szüleimmel. Remélem jól ki fogunk jönni. Kérlek támogassatok - hajoltam meg.
- Köszönöm Sumi - mosolygott rám az osztályfönők - ott van egy hely, oda leülhetsz.
Odamentem a padomhoz, mellettem egy helyes, barna hajú srác ült.
- Szia - köszöntöm oda kissé bátortalan mosollyal.
- Szia, Lee Donghae vagyok, - mutatkozott be- de szólíts csak nyugodtan Haenak.
- Hát a Suminak nincs becézése - nevettem.
- Majd kitalálunk egyet neked, ne aggódj.
- Akkor most mindenki nyissa ki a könyvét az 58. oldalon. - hallottam a tanár hangját.
Nekem nem volt mit kinyitnom, még nem tudtam beszerezni a tankönyveim.
Hae középre csúsztatta a könyvét.
- Nézd nyugodtan az enyéméből. Óra után segítek beszerezni a szükséges taneszközöket.
- Köszönöm - néztem rá hálásan.
Az óra hamar eltelt. A szünetben felbukkant a padunk mellett  a szőke hajú srác.
- Szia Hyukie vagyok - mutatkozott be.
- Én meg Sumi.
- Örvendek.
- Úgyszintén.
- Hyukie meg én országos cimborák vagyunk. Óvodás korunk óta ismerjük egymást - magyarázta Hae.
- Az előbb láttalak táncolni, baromi jó voltál.
- Köszi! Én vagyok a suliban a legjobb. - düllesztette ki a mellét.
- Ne dicsérd nagyon, mert megint előjön belőle az egoista énje - nevetett Hae.
- Érdekel a tánc? - kérdezte Hyukie.
- Igen, én is táncos vagyok.
- Mutatsz valamit?
- Itt? Most? - néztem zavartan körbe.
- Persze. Talán probléma?
- Neem.
Végül is miért ne. Ám ekkor egy barna hajú srác futott oda hozzánk.
- Fiúk baj van! Siwon és Heechul megint verekedésbe keveredtek.
- Francba! - mérgelődött Hae.
- Gyerünk! - Hyukieval az élen a három srác kirohant a teremből.
Becsöngettek és a fiúk még mindig nem tértek vissza, már kezdtem aggódni, mikor végre felbukkantak.
- Minden rendben van? - kérdeztem Haet mikor becsusszant mellém a padba.
- Igen, ne aggódj megmutattuk nekik! - mosolygott rám elégedetten.
A többi óra hamar eltelt. Hyukie nem hozta fel a táncot én pedig nem firtattam. Úgy tűnt most a két srác jobban aggasztja őket, át is mentek beszélni velük. Óra után Hae ahogy ígérte eljött velem megvenni a könyveket. Hyukienak dolga akadt így ő nem tudott elkísérni minket. Az utca elején elváltunk. Mint kiderült szép sorban lakunk egymás mellett. A mellettünk lévő utcában Hyukie, amellett pedig Hae.
- Köszönök szépen mindent Hae. Hála neked nagyszerűen telt az első napom.
- Nagyon szívesen. Akkor holnap találkozunk - búcsúzóul kaptam tőle még egy szívdöglesztő mosolyt.
- Szia.
- Szia.
- Megjöttem - köszöntem mikor hazaértem.
- Milyen volt az első napod? - érdeklődött anyu.
- Egész jó.
- Ennek örülök. Na és van tánccsoportjuk.
- Van hát. Holnap lesz délután 4-kor az edzés.
- Ez meg mi? - bökött apu a lábam mellett lévő szatyorra.
- Ezekben vannak a könyveim - mondtam nem túl lelkesen.
- Kész vacsora, gyertek enni. - invitált minket az asztalhoz anyu.
Vacsora után felvittem a könyveimet. Összekészítettem holnapra, majd lefeküdtem aludni. Már alig vártam a másnapot. Végre újra táncolhatok.