A következő néhány napban még egyedül gyakoroltam, de aztán Hyukie is megérkezett végre. Szerencsére gyorsan gyógyult a sérülése, és bár Hae számára is meglepő volt, de Hyukie most kivételesen betartotta az orvos utasításait. Kevesebb mint egy hetünk volt már csak hátra a selejtezőig, így nagyon bele kellett húznunk, ha nyerni akartunk. Hyukie szerencsére hamar visszarázódott, és két nappal később már senki meg nem mondta volna, hogy nemrég még problémája volt a bokájával.
Végül elérkezett a várva várt nap. Nagyon izgatott voltam, ez lesz az első igazi nagy megmérettetésem, a lehető legjobbat akartam kihozni magamból. Először a csoport verseny zajlott le, aztán jött az egyéni. Hiba nélkül táncoltuk el a Sherlockot, de el kellett ismernem, hogy mindegyik csapat nagyon jó. A közös tánc egy kissé oldotta bennem a feszültséget, de még mindig nagyon ideges voltam, féltem, hogy elrontok egy lépést, vagy elfelejtem mi következik, esetleg megbotlok. Ezernyi hibalehetőség képe jelent meg a szemeim előtt, már a fejem is kezdett belefájdulni.
- Ne izgulj! Tökéletesen el fogod táncolni. – szólalt meg egyszer csak mellettem a semmiből felbukkanva Donghae.
- Kösz szépen. Jól esik, hogy így bízol bennem.
- Akkor ideje, hogy te is bízz magadban. Ne légy ilyen görcsös, egyszerűen csak élvezd, amit csinálsz!
- Könnyű azt mondani! – sóhajtottam egy nagyot.
- Menni fog! – tette kezét vállamra Hae.
- Köszi. – mosolyogtam rá, sokat segített a támogatása, erősebbnek éreztem magam tőle.
Hyukie előttem került sorra. Néztem erőteljes mozdulatait, ahogy szinte eggyé olvad a zenével, teste tökéletesen mozgott minden egyes ütemre. A végén hatalmas tapsot kapott, én is úgy csapkodtam egymásnak két tenyerem, hogy egész vörösek lettek. Aztán én következtem. Mély levegőt vettem, és a tánctér közepére álltam. Behunytam a szemem és csak magamra koncentráltam. Felejtsd el őket, mondtam magamnak, képzeld azt, hogy otthon vagy a szobádban és csak táncolsz az egyik kedvenc számodra. Megszólalt a zene és a testem automatikusan mozogni kezdett a már jól begyakorolt koreográfia szerint. Szinte fel se fogtam olyan hamar véget is ért, de élveztem minden egyes másodpercet. Mosolyogva futottam le a színpadról a fiúkhoz, Donghae rögtön át is ölelt.
- Fantasztikus voltál! – dicsért meg, mire én rögtön elpirultam.
- Tényleg nagyon jó voltál! – helyeselt mosolyogva Hyukie is.
- Köszönöm fiúk. – nagyon jól estek a szavaik, főleg Hyukié.
Még volt utánam két fellépő, aztán már csak az eredményhirdetésre kellett várnunk. Nem fűztem hozzá sok reményt, hogy helyezést érek el, mivel mindegyik egyéni versenyző fantasztikusan jó volt. Szoros küzdelem lesz az biztos. Nagyon drukkoltam, hogy Hyukie megnyerje a versenyt, tudtam milyen sokat jelentene ez neki. Bő egy óra várakozás után elkezdődött az eredményhirdetés.
Először a csapatversenyek eredményeit jelentették be. Mindannyian egymás kezét szorítva, lélegzetvisszafojtva vártuk az eredményeket. Amikor meghallottuk, hogy mi lettünk a második helyezett, először fel se fogtuk, majd hatalmas sikításban törtünk ki. Ujjongva borultunk egymás karjaiba. Aztán következtek az egyéni helyezettek. A többiek körém és Hyukie köré gyűltek, láttam az arcukon mennyire drukkolnak nekünk.
- És a második helyzetet pedig nem más....mint...Lee Hyukjae.
A többiek ismét ujjongásban törtek ki, megveregették Hyukie hátát és gratuláltak neki, és bár próbált mosolyogni, de én tudtam, hogy mélyen legbelül nagyon is csalódott most. Már nem is figyeltem oda mint mond a zsűri elnöke, csak a padlót bámultam szomorúan, annyira örültem volna, ha megnyeri. Ám hirtelen a többiek engem kezdtek el ölelgetni, mosolyogtak rám mint a vadalma, és lelkesen gratuláltak. Mégis mi a fene folyik itt, néztem zavarodottan körbe.
- Na mi az, csak nem lemaradtál a saját győzelmedről? – vigyorgott rám Hae.
- A mimről? – bámultam rá nagyra nyílt szemekkel.
- Ezt nem hiszem el. – Hae most már fetrengett a röhögéstől. – Te tényleg nem hallottad? Megnyerted a versenyt!
- Mi? – kapkodtam levegő után, alig mertem elhinni, hogy én győztem.
- Nem semmi vagy Sumi, hallod-e? Na örülj már egy kicsit.
- Örülök én, csak még magamhoz kell térnem a kábulatból. – de pár perc múlva már széles mosoly öntötte el az arcomat. Ám szemem ekkor megakadt Hyukien, éreztem, ahogy ideges remegés fut végig testemen. Most bizonyára megint neheztelni fog rám. Végre jóba lettünk, nem akartam ezt az egész hülye vetélkedést újra kezdeni. Ám legnagyobb meglepetésemre Hyukie egy hatalmas mosollyal ajándékozott meg, odajött hozzám és lelkesen rázogatni kezdte a kezem.
- Gratulálok! Nagyon jó voltál. Megérdemelted a győzelmet. - mosolya teljesen őszintének tűnt, egészen szívemig hatolt.
- Köszönöm Hyukie. – egész zavarban voltam, mindenre számítottam csak arra nem, hogy ilyen kedves lesz. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyedén veszi a vereségét a történtek után.
- De elpirultál. – nevette el magát.
- Ez-ez csak az izgalomtól van. – próbáltam leplezni magam.
- Na persze. – kuncogott mellettem Hae.
- Igenis, így van. – böktem oldalba.
- Aúú, ez fájt. – játszotta meg magát két kezét oldalára szorítva, mint akinek hatalmas fájdalmai vannak.
- Nem is ütöttem akkorát. - nevettem.
- Bezzeg Hyukiet nem könyökölted volna oldalba, mi? - morogta az orra alatt Hae.
- Már miért ne tette volna? - értetlenkedett Hyukie.
Hae a homlokára csapott és elkeseredetten rázni kezdte a fejét
- Ezt nem hiszem el! Haver, ennyire hülye nem lehetsz!
- Mit csináltam már megint? - kérdezte döbbenten Hyukie.
- Hát tényleg nem veszed észre?
- De mégis mit?
- Mit? Mit? Azt, hogy bejössz Suminak, te észlény.
- Ki? Én? - kérdezte Hyukie tágra nyílt szemekkel.
- Hát nem is én! - forgatta a szemeit Hae.
- Ez tényleg igaz Sumi? - fordult most felém Hyukie.
- Hát, ízé - éreztem, ahogy egyre jobban elvörösödöm. Lee Donghae ezért még kinyírlak, fogadkoztam magamban.
- Na most, hogy ezt megbeszéltük én lépek is. - kacsintott ránk Hae és mielőtt még bármit is mondhattunk volna, már az ajtón kívül volt.
- Sumi én most tényleg tetszem neked? - kérdezte ismét Hyukie.
- Igen. - válaszoltam, még életemben nem éreztem olyan kínosan magam mint ebben a pillanatban.
- Szóval... az az igazság, - állt Hyukie egyik lábáról a másikra, láthatóan zavarban volt - hogy te is nagyon tetszel nekem.
Most az én szemeim kerekedtek el a csodálkozástól. Bár azért az a két csók elég árulkodó volt, de úgy tűnt rögtön meg is bánta utána.
- Mond csak nem lenne kedved holnap eljönni velem moziba?
Jól hallottam, Lee Hyukjae randira hívott? Ugye ezt nem csak álmodom?
- De ha nincs kedved semmi gond. - túrt bele zavartan hajába, amivel csak azt érte el, hogy még inkább elakadt a lélegzetem.
Hyukie várakozóan nézett rám, és beletelt néhány percbe mire rájöttem, hogy talán nem ártana valamit válaszolni is.
- Dehogyis, nagyon szívesen elmegyek veled.
- Pompás! - mosolyodott el. - Akkor holnap ötre érted megyek.
- Rendben. - bólintottam.
- Okés, akkor holnap. - vigyorodott el, majd ő is lelépett.
Ott álltam egyedül a terem közepén és még mindig nem tudtam felfogni az elmúlt fél órában történteket. Megnyertem a táncverseny selejtezőjét és még Hyukie is randira hívott.
- Wííííííí - sikoltottam miközben szaladtam kifelé. Ennél jobb napom már nem is lehetne.
